Védánta Szútra

Létezik egy legfőbb (Mahán) mód, mely véget vet (Násana) az evilági létezésből eredő félelemnek (Bhaja). Ennek révén átszeled a Szamszára óceánját, és eléred a Legfelsőbb Üdvösséget (Paramánanda). A Védánta értelmén való elmélkedés (Vicsára) hathatós tudáshoz (Gjána-uttama) vezet, melynek azonnali eredménye az evilági létezésből (Szamszára) születő szenvedés teljes (Átjantika) megsemmisülése. Sankarácsárja: Vivéka-csúdámani 44-45. A Védánta a Véda- és Upanisad-irodalom betetőzését jelenti, míg a Szútra szó jelentése vezérfonal. A Védánta kifejezés az Upanisad-irodalmat, illetve annak végső lényegét jelöli. Az Upanisad-irodalom az ősi India különböző filozófiai áramlatainak tárháza, s ezért vált szükségessé az összegzés, amit a Védánta Szútra valósított meg. A Szútra-stílus igen különleges műfaj, mely az egymással sokszor már évszázados filozófiai vitában álló tanrendszerek összehangolására törekszik. Azonban a Védánta Szútra enciklopédikus volta ellenére sem homályos vagy gyakorlatiatlan, ha megfelelően kerül bemutatásra, maga lesz az azonnali inspiráció forrása. Átfogó, egyetemes látásmódja képes kiemelni az elmét a materialista test-elme (Saríra-Manasz) életfelfogás kötöttségéből, és elvezetni a végső szabadság, a Legfelsőbb Abszolút (Para-Brahman) megvalósításáig. Mivel a mindennapi észlelésünk tárgya a sokféleség, ezért szükségessé vált annak ismertetése, hogy valójában minden az Abszolút, a Brahman, mely egy, második nélkül, míg a jelenségvilág sokszínűsége látszólagos (Májá) csupán. Ez az, melyet a Vedánta Szútra hirdet. Brahman az egyedüli valóság (Szatjam), a világ (Dzsagat) valótlan (Mithjá), az egyéni lélek (Dzsíva) lényegében nem különbözik (Nápara) a Brahmantól. Sankarácsárja: Brahma Gjánáváli Málá 20. (részlet)